21 dec Készségről – karácsony táján

dr. Velkey György, főigazgatónk írása

Az advent lelket mozgatóan meghatároz: miről írhatnék a Gyógyítóba, ha nem a karácsony előtti várakozásról, a születés előtti belső vajúdásról, a csodához való viszonyunkról. Tudom, hogy ugyanezt a lapszámot fogják olvasni januárban, mikor „elmúlnak az ünnepek, fába szorulnak a férgek”, vagy februárban, amikor azzal buzdítjuk magunkat a kilátástalanul hosszú téli estéken, hogy „Február – jön a nyár!” – de talán a várakozás örök kérdése akkor is érvényes marad. „Várj emberfia készen” – énekeljük készülődve a koszorú gyertyái mellett. Most nem a megérkezés, a csillogó karácsonyfa, a bejgli vagy a családi összetartozás tűnik fontosnak, hanem az éber figyelem, ami ezt, és általában az életet pezsgővé, valóságosabbá emeli.

A legszebb karácsonyi emlékeim a gyógyítással vannak kapcsolatban: amikor a karácsonyfa mellől vagy az éjféli mise bevezető énekéről hívtak sürgősen a betegek mellé. Jól esik tudni, hogy akkor és ott zsörtölődés nélkül készen voltam, és mentem, tudtam, hogy mi a legfontosabb abban a pillanatban. És egyszerűbb helyzetekben hányszor nem mozdultam, vagy kelletlenül léptem, akár csak a konyháig egy étel megmelegítésére vagy a kiságyig egy pisis pelenka kicserélésére, beleragadva a kellemes ünnepi érzésbe.   A jézusi születés körüli kétféle reakció, a szállásra be nem fogadás kelletlensége, és a pásztorok készséges felserkenése, a háromkirályok útra kelése egymás mellett szívbe markoló figyelmeztetés. Ne csak az Adventben tudjunk lemondani, jótékonykodni, ne csak az ünnepi vásárláskor keressük izgatottan, hogy ki milyen ajándéknak örülne, ne csak Szenteste legyen erőnk mosolyogni, és a családunknak a kedvenc ételeket megfőzni! Legyen nyitott készség bennünk az ünnepen, és maradjon ez meg Karácsony után is!

A kórházban ez különösen érvényes, mert élesek a helyzetek, kiszolgáltatottak vagyunk mindkét oldalon. Meg kell tanulnunk készséggel keresni, hogy mivel segíthetünk orvosként, asszisztensként a betegnek, vagy mivel tehetjük könnyebbé a munkáját beteg gyermekünk kísérőjeként a kimerülten dolgozó ápolónak. Nehéz lecke, készüljünk rá adventben és advent után…

fotó:123RF