Dr. Hirsch Anikó, gyermekpszichiáter, részlegvezető főorvos

1. Milyen tanuló voltál általános iskolában?

Jó tanuló voltam, általában jeles, néha kitűnő volt a bizonyítványom. De arra emlékszem, hogy nem igazán szerettem az általános iskolát, egészen kb. 7. osztályig nem igazán éreztem jól magam az iskolában. Utána viszont egyre inkább kezdtek érdekesebbek lenni azok a dolgok, amiket tanultunk, és egyre több barátom lett.

2. Miért ezt a hivatást választottad?

Nagyjából 7. osztályos koromban édesanyám vett nekem egy kamaszoknak szóló, önismerettel foglalkozó könyvet. Ez nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Így kezdtem el érdeklődni a pszichológia iránt. A szüleim úgy gondolták, ez majd elmúlik, de nem így lett. A gimnáziumban, amikor fakultációt kellett választani, akkor nagy erőket fektettek abba, hogy meggyőzzenek róla, inkább orvos legyek és ne pszichológus. Ennek érdekében még egy pszichológus barátjukat is mozgósították, hogy beszéljen velem a választásomról. És érdekes módon ő győzött meg arról, hogy tényleg az orvosi hivatáson keresztül vezet az út ahhoz, amit eredetileg is akartam csinálni a pszichológián belül. Hosszú, nem könnyű és kacskaringós út volt, amit azóta is szorgalmasan taposok, de egyáltalán nem bántam meg.

3. Ki a legnagyobb példaképed?

A szüleimet tekintem példaképeknek. Sok dolog van persze, amit én másképpen gondolok, csinálok, mint ők. De az élet igazán fontos, alapvető kérdéseiben mindig ők a kiinduló pont. Emellett sok olyan ember van a közelemben, akiket valamilyen szempontból példaképnek tartok- sokszor nem csak felnőtteket, kollégákat, de fiatalokat, gyerekeket is. Szerintem egy-egy kisgyerek sokszor többet tanít nekünk, mint sok bölcs, tapasztalt szaktekintély. Manapság egy ilyen állandó tanítóm a lányom. Éppen a frissessége, néha szemtelenül őszinte, önmagát felvállaló személyisége kemény tükröt tart elém nap mint nap. Sokat tanulok tőle, és sok olyan kérdésre kapok választ tőle, általa, ami bizony feladja nekem a leckét.

4. Hol dolgoznál máshol, ha nem a Bethesdában?

Mikor készülődtem erre a hivatásra, néha elképzeltem, hogy milyen lenne a rendelőm, a maga klasszikus, amerikai filmekben látható berendezésével. Bőrfotel, sok érdekes tárgy, szép, harmonikus színek, otthonosság. Hálás vagyok a sorsomnak, hogy itt a kórházban egy nagyon barátságos környezetben dolgozhatom most is. De ha máshol dolgoznék, az egy olyan rendelő lenne, amilyet valamikor elképzeltem magamnak, és ahol ugyanazokkal a kollégáimmal dolgoznék, akikkel itt a kórházban és nagyjából ugyanazt csinálnám, mint most.

5. Mi életed fő alkotása, amelyre a legbüszkébb vagy?

Szakmai szempontból nagyon örülök annak, hogy ez a Pszichoszomatikus Részleg, ami 10 évvel ezelőtt formálódott és kezdett el működni, a mai napig fennáll, működik, egyre bővül, és minden remény megvan most már arra, hogy egy nagyobb ágylétszámmal bíró gyermekpszichiátriai osztállyá váljon. Meg arra, amikor azt látom, hallom, hogy azok a kollégáim, akik ezen a részlegen kezdték el a szakmát, ma már elismert, keresett szakemberek, akik maguk is szívügyüknek érzik ennek az osztálynak a fejlődését és már a fiatalabb korosztályt ők tanítják. Talán erre vagyok a legbüszkébb.

6. Szoktál-e főzni?

Igen, szoktam főzni, bár inkább csak hétvégeken. Amikor férjhez mentem, egyáltalán nem volt ebben gyakorlatom, de tényleg úgy van ez, hogy az ember magában hordozza az anyai, nagymamai hatásokat és valahogy képes megvalósítani azt az ízvilágot, amit a gyerekkorában megismert. Velem is ez történt. Megnyugtat, kikapcsol ez a tevékenység,

7. Melyik a kedvenc helyed, ahol jártál?

Több olyan helyen jártam, amit nagyon szerettem, nagyon izgalmasnak találtam, ezért nehéz erre a kérdésre válaszolni. De ha választani kell, akkor a Balaton-felvidék az a hely, ahová mindig, minden évben nagyon szeretek visszajárni. Sok szép emlékem kötődik ehhez a tájhoz, és mindig tudok találni új élményeket, felfedezni még ismeretlen zugokat és töltekezni ennek a különleges vidéknek a hangulatából.

8. Mi a kedvenc sportod?

Nem lesz népszerű a válasz, de nem vagyok túl sportos, sportot kedvelő alkat. Pedig egész gyerekkoromban elég intenzíven sportoltam, de aztán hirtelen kellett abbahagynom. Amit szeretek, de sajnos nagyon ritkán csinálok, az a síelés. Már egyetemista voltam, amikor megtanultam, nem vagyok valami nagy tehetség benne, de nagyon élvezem, ha van rá lehetőségem.

9. Melyik könyvet olvastad utoljára?

Már olvastam régebben is, de most éppen újra a kezembe került Gabriel García Márquez könyve, a Szerelem a kolera idején. Nagyon szeretem az ő könyveit, illetve nagyon szeretem azokat a könyveket, melynek mondanivalójában sok réteget érzek egymás alatt. Ilyenkor azért is olvasom el többször, akár más-más élethelyzetben, életszakaszban, mert hiszem, hogy mindig fog valami újat, éppen aktuális igazságot mondani számomra. Nagy titkok számomra a jó könyvek, amelyeket kihívás megfejteni.

10. Mi volt életed legjobb döntése?

Két ilyen döntés volt. Az egyik, hogy orvos lettem, és bár hosszú és nem könnyű úton járok, jártam, de úgy érzem, hogy éppen ezekből a kövekből épülve olyan stabil alapokon áll a pszichoterápiás szemléletem, ami nekem nagy biztonságot ad. A másik legjobb döntés a lányom megszületése volt – habár ez talán nem annyira döntés, hanem inkább az életem nagy ajándéka. Mindenesetre akárhogyan is nevezzük, nagyon jó, hogy van, nem cserélném el semmivel.